SÜRÖG-FOROG tárgyatlan ige sürögtem-forogtam [e], sürgött-forgott, sürögjön-forogjon
<Személy> gyorsan ide-oda mozog, jön-megy, fürgén tesz-vesz, tevékenykedik. Sürög-forog vki körül: igyekszik kedvében járni, jól kiszolgálni. A fedélzeten matrózok sürögtek-forogtak. □ Ó ez a szegény édesanyám csak úgy néztem rá, ahogy sürög-forog, s folyton visítanak ezek a testvérek. (Móricz Zsigmond) Sürögnek-forognak az emberek a gép körül, barna arcukat és testüket szürkére lepte be a por, pelyva és toklász. (Nagy Lajos) || a. <Tömeg, sokaság> nyüzsög, tolong, állandóan mozog. Sürög-forog a diákság a majálison. A hangyák százai sürögtek-forogtak a lába előtt. □ Valamint a méhraj, Sürög-forog a nép. (Arany János) Sürög-forog a nép az egész föld hátán. (Arany László) Diadalok s romok, Nap s Hold közé beszőve
Róma sürög-forog. (Ady Endre)