Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy>, aki süt (1, 35, 8). Kenyeret sütő asszony; a puskáját a szarvasra sütő vadász; a lovak nyakába ismertető jelet sütő csikós; szemét a földre sütő asszony.
2. (határozóval) Olyan <tárgy, anyag, égitest>, amely izzó voltánál fogva hőt sugároz. Melegen sütő kályha; forrón sütő nap; a bőrt barnára sütő nap.
II. főnév -t, -je [e]
1. Tűzhely, kemence elkülönített rekesze, amelyben a belehelyezett tárgyat, ételneműt a meleg minden oldalról egyenletesen éri. Beteszi a sütőbe a tésztát. Kinyitja a sütőt, és megszurkálja a pecsenyét. □ Visszatolta a tepsit a sütőbe, mert még halvány volt a tészta. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) Falusi ház része, ill. az udvaron külön álló kis épület, amelyben a sütőkemence van.
3. (kissé régies) Kenyér és tésztafélék sütésével foglalkozó iparos. A sütők ipartestülete. □ Hozott a sütőktől és cukorral bánó mesteremberektől mézes lepényt. (Jókai Mór)