SÜRGÖNY főnév -t, -ök, -e [e]
- 1. Távirat. Sürgönyt felad, felvesz, küld, kap. Mi van a sürgönyben? □ Csak Jancsi hiányzott, a sürgöny úgy látszik nem érte el. (Kosztolányi Dezső) Borravalót adott a kihordónak
, mintha a világon a legközömbösebb sürgönyt kapta volna. (Babits Mihály)
- 2. (elavult) Fontos, sürgős, haladék nélkül kézbesítendő levél; rendsz. futárral továbbított hivatalos v. diplomáciai irat. □ Pétervárról jött
sürgöny következtében még egy ajánlatot akar
előterjeszteni. (Kemény Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. sürgönyblanketta; sürgönydíj; sürgönyértesítés; sürgönyfeladás; sürgönyhordó; sürgönytérítés; sürgönyutalvány; 2. kábelsürgöny.