SÜPPEDÉKES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <hely, talaj>, ahol süppedék van; ingoványos, mocsaras. Süppedékes föld, táj, vidék. □ Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak
(Arany János) Homokos talajú szőlők közt vezet a süppedékes út. (Nagy Lajos)
süppedékesség.