Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÜKETSÉG [süketség v. sükeccség] -et, -e [ë, e], (régies) siketség (csak egyes számban)
  • 1. A süket (I. 1, a) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; a hallóképesség teljes v. nagyfokú hiánya. (Vele) született, szerzett, teljes süketség; a süketség gyógyítása. A süketség kellemetlen testi fogyatkozás. || a. (bizalmas) Zenei süketség: zenei érzék, hallás hiánya; botfülűség. || b. Vkinek süket (I. 1, a) volta, állapota. Süketsége a korral jár. Süketsége miatt beszél olyan hangosan. || c. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Vminek süket (I. 3a, 5) volta. A terem, a zongora süketsége; a fazék, a kályha süketsége.
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmi iránti érzéketlenség, közömbösség. Értelmi, lelki, szellemi süketség. || a. (argóban, rosszalló) Ostoba, értelmetlen, gyámoltalan, süket (I. 6a) dolog, magatartás. Micsoda süketség! süketségi.