Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Sütéssel megpuhított, élvezhetővé tett <étel>; megsütött. Sült alma, csirke, gesztenye, hal, hús, kacsa, kolbász, krumpli, liba, sertéscomb, sonka, szalonna, szelet, tészta, tök; zsírban sült burgonya; félig, hirtelen sült; barnára, halványra, ropogósra sült pecsenye; frissen sült hal; nyárson sült ökör. Szóláshasonlat(ok): úgy néz v. úgy bámul, mint a sült hal ←. □ És a kisasszony, oh be kellemes. Mint a sült rák, olyan szemérmetes. (Petőfi Sándor) Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen, ne! Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. (Arany János) Frissen sült barna cipó került elő a tarisznya belsejéből. (Gárdonyi Géza) Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz. (József Attila)
2. A nap sugaraitól sötétebb színűvé vált <test(rész), kül. arc, bőr>; lesült. Barnára, bronzszínűre, feketére, vörösre sült. □ Barnára sült keze, vékony ujjai végigszaladtak az öreg kutyának fekete szőrén. (Kuncz Aladár)
3. (határozóval kapcs.) (átvitt értelemben, régies) Vmely állapotban még kezdő, új. □ Mit teszesz, ha egy ma sült zseni Arcodba körmöl és fogát feni? (Arany János) Van itt körülünk egy ujdonnan [= újonnan] sült nemes ember. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló, gúnyos) <Erősítő, fokozó jelzőként:> (a maga nemében) nagy; igazi, valódi. Sült bolond, ökör, paraszt, szamár; sült bolondság, ostobaság. □ Rákente barátunkra, hogy pápistagyűlölő volt Pedig ez sült hazugság. (Kemény Zsigmond) Lenézte a "sült parasztokat", akik otthon száradnak, és bötűt se tudnak vetni. (Móricz Zsigmond) || a. (népies, enyhén rosszalló) <Némely népnévvel kapcs.:> olyan <személy>, aki népének jellegzetes képviselője. Sült német, talján.
II. főnév -et, -je [e, e] (kissé választékos) Sült hús, pecsenye. Hideg sült. A leves után többféle sültet adtak fel. A vendégek már a sültekkel elteltek. □ Midőn visszajövénk, készen vára a kávé, bor és sült. (Kazinczy Ferenc) Van még vacsoráról egy darabka sültem. (Garay János) Reggelit is küldött : hideg sültet, kenyeret és bort. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. galamb.
Szóösszetétel(ek): 1. sültalmás; sültdarabka; sültkrumplis; sülttésztás; 2. borjúsült; disznósült; kétszersült; levelensült; marhasült; nyársonsült; rostonsült; sertéssült; újdonsült.
sültes.