SÜLLYED [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë], (
régies) sűlyed [ű-e v. ü-e]
Általában lejjebb, alacsonyabb helyre kerül.
- 1. <A föld felszíne lazasága v. belső változás folytán> lejjebb ereszkedik, mélyebb szintre száll. Ezen a helyen állandóan süllyed a talaj. A vulkáni eredetű szigetek gyakran süllyedni kezdenek. □ Az út, hová talpam nyomul, Sűlyed, ropog, átvékonyul. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vmi süllyed alatta v. a lába alatt: (úgy érzi, hogy) bizonytalanná válik alatta a talaj; meglepetésében szinte egyensúlyát veszti; szédül. □ Veronka a világot érezte süllyedni maga alatt. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Nagyobb szilárd test v. élő lény> fokozatosan alacsonyabb szintre jut, rendsz. a talajnak alatta levő részével együtt. Süllyed a padló; süllyed a feltöltött talajra épített ház. Földrengés alkalmával néha egész városok süllyednek a mélybe. A ló egyre mélyebbre süllyedt, ahogy haladtak a lápon.
- 3. Vmibe süllyed: <ember v. mozgó, ill. mozgatható tárgy> vmely puha, laza, nedves talajba v. más laza tömegű anyagba súlyánál fogva belehatol, merül, süpped. Iszapba, mocsárba, sárba süllyed. A padláson lábunk a vastagon kiterített búzába süllyedt. Majd a → föld alá süllyed szégyenében. □ A ló mindent tud, azt is tudja, hogy ő egyre mélyebben süllyed a mocsárba. (Móricz Zsigmond)
- 4. <Vízen úszó test, vízi jármű> a víz színe alá merül. A csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. □ A nagy gályák
szinte úgy sülyednek, Mint a csónakocskák, ha szelek erednek. (Csokonai Vitéz Mihály) S már nyolc marok ragadta,| nehogy hajójuk süllyedjen miatta
Jónás azonban jajgatott s nyögött | és meglóbálták a tenger fölött. (Babits Mihály) || a. Vhova süllyed: elmerülve vhova jut. (régies) Pokolba v. (ritka) pokolra süllyed: elmerülve nyomorultul elpusztul. A hajó a tengerbe süllyedt. □ Reng és üvölt e tenger. Hánykódnak a hajók. Sűlyednek a pokolra. (Petőfi Sándor)
- 5. (ritka) Fokozatosan lejjebb megy; ereszkedik. □ A fogaskerekű halk morajlással süllyedt a fák közt lefele. (Gárdonyi Géza) || a. Magassága kisebb lesz, és ezzel alacsonyabbra, összébb húzódik; szintje lefelé megy. Süllyed a barométer, a hőmérő: a) a b., a h. higanyoszlopa lejjebb száll; b) (átvitt értelemben) csökken a légnyomás, ill. a hőmérséklet; (átvitt értelemben) süllyed a hőmérséklet: hidegebb lesz, lehűl az idő.
- 6. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben) Mértéke v. értéke csökken. A gazdasági válság idején a tőkés országokban rohamosan süllyed a dolgozók életszínvonala. Művészete az utóbbi időben valamelyest süllyedt.
- 7. (átvitt értelemben, 1945 előtt) <Személy, közösség, társadalmi réteg társadalmilag és életviszonyai tekintetében> rosszabb, alsóbbrendű helyzetbe kerül. Szolgasorba süllyed. A kapitalizmusban a munkásosztály csak szervezett harcával érheti el, hogy életszínvonala ne süllyedjen állandóan. □ Idáig süllyedtünk kezdi, gúnyosan nézve körül a túl egyszerű szobában. (Vas Gereben) A magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süllyedtek, hogy nivójuk már beleolvadni látszott
a falu szürkeségébe. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Ország, nép politikai és gazdasági tekintetben> alárendelt, kizsákmányolt helyzetbe kerül. Gyarmattá süllyed. □ Magyarország
Ausztriának tartományává süllyedt. (Táncsics Mihály)
- 8. (átvitt értelemben) <Erkölcsi tekintetben> hanyatlik, züllik; erkölcsi értékéből, becsületéből veszít. Fokról fokra süllyed; → mélyre v. (egyre) mélyebbre süllyed; odáig süllyedt, hogy
□ Nem sűlyed az emberiség! (Petőfi Sándor) Legendák keringtek, hogy miért iszom folyton, s miért süllyedek egyre jobban. (Karinthy Frigyes) || a. Vhova süllyed: vmely állapotba züllik; erkölcsi értékét, becsületét elvesztve lezüllik. Hová süllyedt?: mennyire lezüllött!
- 9. (átvitt értelemben) <Vmely kellemetlen, nyomasztó állapotba> esik, kerül, s huzamosan benne marad; merül. Érzéketlenségbe, kétségbeesésbe süllyed □ Ez a keresztény most gyilkolni fog, Azt már szeméből olvasom, s ha majd Megtudja, hogy testvérét ölte meg, Kétségbe sűlyed, és elkárhozik. (Vörösmarty Mihály) A nép
rettenetes apátiába süllyedt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Néhány gyakoribb szókapcsolatban:> merül (4, 5). (elavult) Gondolatokba, homályba, magába süllyed. □ Bánk erre nem szól, magába sülyed. (Arany János) Az egész társaság egy ideig merev hallgatásba sűlyed. (Madách Imre) Az öreg doktor német lapba süllyed. (Juhász Gyula)
- 10. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Halálba, semmiségbe süllyed: megsemmisül. □ Ha vétkesek, vagy gyöngék, örök halálba süllyedjenek. (Kossuth Lajos) Magasan röpűlő szellem Sűlyedt a mély semmiségbe. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: alásüllyed; besüllyed; belesüllyed; elsüllyed; lesüllyed; megsüllyed; visszasüllyed.
- süllyedő; süllyedt.