Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies) <Parasztházban> a kemence és a fal között levő szűk hely; régebben szegényebb helyen gyermekek és öregek tanyázó v. alvó helye; kuckó, kucik. A sutban ül, gunnyaszt. Elaludt a sutban. □ Kedve derűl Matyinak, szerez egy jó kézbeli fütyköst, | S a sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát. (Fazekas Mihály) || a. (népies) A belső kemence v. sütő lapos teteje. Az étel ott van a suton. □ Még az alvó macska is lemászott a sutról. (Jókai Mór)
2. (ritka, tájszó) Általában kuckó, szöglet a házban. □ A kutyák elősomfordálnak a sutból. (Jókai Mór) A nagy darab ember ölbe kapja őt, és úgy viszi a kályha melletti sutban álló székéhez. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) <A gyáva, ernyedt ember menedékhelyének jelképeként> az a hely, ahol vki tétlenül meghúzza magát. Egész nap a sutban v. a suton ül. Csak a sutban kuporog. □ Azért daloltad bátorságodat, Hogy amidőn a harc előkerűl, Te honn a sutban gyáva szívvel űlj? (Petőfi Sándor) Ülök már a sutban. Lomhán darvadozva. (Tóth Árpád)
Szólás(ok): sutba dob v. vet vmit: mint elavultat, használhatatlant, szükségtelent v. ilyennek tartottat elveti, félredobja, teljesen mellőzi.