SÜLETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (rosszalló)
Sületlen (2a) megnyilvánulás, beszéd, cselekedet, alkotás, tréfa; ostobaság, badarság, ízléstelenség (1a). Minden sületlenségen nevet. Sületlenségeket beszél, mond. Összehord mindenféle sületlenséget. □ A Don-Juan
fordítás nem tudom már milyen
, s félek, hogy sületlenség fordulhat benne elő. (Arany János) Minek csinálod ezeket a sületlenségeket?
(Mikszáth Kálmán)