SUSZTER [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja (
bizalmas)
- 1. Cipész. A suszter megtalpalja, megfoltozza a cipőt. □ Akármi inkább lett volna, mint éppen suszter. (Móricz Zsigmond) A suszter haragra lobbant, s a dikicse nyelével
verte a fia fejét. (Nagy Lajos)
- 2. (rosszalló) Kontár (2). Suszter vagy te, nem orvos!
- Szóösszetétel(ek): suszterkötény; suszterlegény; suszterműhely.
- suszteri; suszterség.