SÚROLÓ melléknév, (
népies) suroló (
átvitt értelemben is)
Olyan, aki, ami súrol (14) vmit.
A padlót súroló mosónő; az aszfaltot súroló gumikerék; a kocsit súroló bokor; a becstelenség határát súroló cselekedet. □ Ha egy kétlovas kocsi végigzörög a két házsor között, az utat súroló nyolc pata akkora porfelhőt ver föl, hogy negyedóra eltelik, amíg az leülepszik. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): súrolópor; súrolórongy; súrolóruha; súrolóvödör.