SINTÉR főnév -t, -ek, -je [ë, e]
- 1. Állati hullák eltakarításával foglalkozó és kóbor kutyákat, kül. ebzárlat idején összefogdosó s bőrüket lenyúzó hatósági alkalmazott; pecér, gyepmester. □ A sintér
erőlködve húzta kifelé a hurkot, hogy a kutyát megfojtsa. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, tréfás) A páciensét megkínzó fogorvos. || a. (átvitt értelemben, régies) Foghúzással foglalkozó borbély.
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Ügyetlen, kontár módjára dolgozó sebész. Az a sintér levágta a fél lábát.
- Szóösszetétel(ek): sintérhurok; sintérkocsi; sintérlegény; sintérmesterség; sintérmunka; sintértelep.
- sintéri; sintérkedik; sintérség.