SÚJTOTT [ú v. u] melléknév -an
Olyan, akit, amit vki, vmi sújtott (főleg 1, 3, 56) (vmivel); akit, amit vmilyen csapás ért.
A porig sújtott özvegy; a nagy adókkal sújtott parasztság; a tarkón sújtott ember; a villámtól földre sújtott fa; gyarmati sorssal sújtott ország; súlyos büntetéssel sújtott tettes. □ És ne gondold, hogy kihalnak Sujtott népek hirtelen Amig össze-zeng a dalnok S a nemzeti érzelem. (Arany János) Ki tette ezt?
ordítá embertelen dühében a szíven sújtott hős vezér. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): villámsújtott.