SUGÁRZÁS főnév -t, -ok, -a
A sugároz, ill. a sugárzik igével kifejezett folyamat ill. ennek hatása; ragyogás, fénylés. →
Kozmikus sugárzás; gyengül, megszűnik a sugárzás. Némely sugárzás veszélyes. || a. (
átvitt értelemben) □ Fénylés, sugárzás dolga a királynak. (Vörösmarty Mihály) || b. Az a tény, hogy vmi sugárzik, v. hogy sugároz vmit.
A fény, a hő, az energia, a lámpa, a rádium sugárzása; az öröm sugárzása. Arcának sugárzása elárulta boldogságát. □ Szeretem erényid Tiszta sugárzását. (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): hősugárzás.
- sugárzási; sugárzású.