Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SUGÁRKÉVE
SUGÁRKOSZORÚ
SUGÁRNYALÁB
SUGÁROZ
SUGÁRTÖRÉS
SUGÁRÚT
SUGÁRZÁS
SUGÁRZIK
SUGÁRZÓ
SÚGÁS
SUGDOLÓDZIK
SUGDOS
SÚGÓ
SÚGÓLYUK
SÚGÓPÉLDÁNY
SUHAN
SUHANC
SUHANCÁR
SUHÁNG
SUHANT

SUDÁR melléknév és főnév, (tájszó, régies) sudar
  • I. melléknév
  • 1. Magas, egyenes <fa>. Sudár fenyő, jegenye. □ Tekints a földre, Éden fái közt | E két sudar fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen. (Madách Imre) Sudar, fiatal topolyfák állnak kevélyen sort. (Mikszáth Kálmán) Sudár fa állott, óriási, Tavasz delén a napsütésben. (Ady Endre) || a. Hosszú, karcsú, vékony <növényi hajtás>. Sudár ág, hajtás, vessző.
  • 2. (kissé választékos) Magas, karcsú, nyúlánk <termet, személy>. Sudár alak(ú), derék, derekú, növés(ű), termet(ű); sudár ifjú, leány. □ Sudár, karcsú fiú volt. (Kosztolányi Dezső)
  • II. főnév sudarat, sudarak v. (ritka) sudarok, sudara
  • 1. (rendsz. birtokos személyraggal) Vmely növénynek, kül. élőfának v. bokornak magasba nyúló, a vége felé mindinkább elvékonyodó egyenes része, ága. Zöld sudár; az ág, a lomb sudara. A hatalmas jegenye sudara szinte a felhőkbe vész. A fa sudarán sasfészek ül. A gyerek megmászta a fa sudarát. □ Új öröm hevében reszket a fa Gyökerétől legfőbb sudaráig. (Vörösmarty Mihály) A tölgyek alatt Oly otthonos itten! | Évem leapadt: Ime, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Magas, egyenes növésű, karcsú (törzsű) növény, rendsz. fiatal fa. Sudárba szökken: (átvitt értelemben is) kifejlődik, magasra nő, hirtelen felnő. □ A liget zöld sudarai Halkva [= halkan] körül susogtak. (Berzsenyi Dániel) Az öreg fenyőerdőt csalit és fiatal sudarok pótolják. (Kemény Zsigmond) [Kora márciusi napsugár.] A végtelenből jött, de a platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár. (Tóth Árpád)
  • 2. (hajózás) <Ha az árboc több, különálló darabból van összetéve>, az árboc legfelső darabja.
  • 3. (népies) Az ostor végére kötött, rendsz. lószőrből, pamutból, selyemből való fonadék; az ostor hegye, vége; csapó, pattogtató, suhogó. Az ostor sudara. Kiereszti az ostor sudarát. □ Nincs az a kocsis a széles alföldön, aki úgy ki tudja ereszteni az ostor sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni … (Jókai Mór)
  • 4. (tájszó) A kútgémről lefüggő rúd, amelynek végére a vödröt akasztják; kútostor. sudaras; sudaraz; sudarú.