SELYPEG  [e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (népies, irodalmi nyelvben)
Selypít. □ Isten megáldott egy arccal, csináltok másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek 
 s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Ha véletlenül nem élhet [Budapesten] 
 a nyéki Vörösmarty Mihály 
, a nagyszalontai Arany János 
, akkor Budapest ma is 
 tarkabarka levantei habarékot [= a Földközi-tenger keleti medencéjére jellemző keveréknyelvet] selypegne. (Kosztolányi Dezső)
selypegés; selypegő.