Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, ami suhog (16). Suhogó erdő nád, pálca, ruha, szárny, szellő. □ Hasztalan! a suhogó nyilakat még hallja röpülni. | Szállnak azok mind szüntelenűl. Ő lankad azonban. (Vörösmarty Mihály) A hölgy perdül Míg pajkosan lebbenti szét A szellő suhogó mezét. (Arany János) Nincs idő és nincs tér, csak Hanna van, az ő szép feje és halkan suhogó selyemruhái. (Karinthy Frigyes) A szélnek nem lehet parancsolni, se a suhogó letarolt nádnak. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. (népies, irodalmi nyelvben) Bot, pálca, vessző. □ A tiszteletes úr a somfa suhogóval olyat húzott a kísértet nyaka közé, hogy az esze nélkül fordult vissza. (Jókai Mór)
2. (népies) Hosszú kötelű, szíjú ostor, ill. ennek kötele, hegye. □ Táncos uram elővette az ülése alá dugott ostort, s kikanyargatta annak négyes-suhogóját. (Jókai Mór)
suhogós.