SÚJTÁS [ú v. u] főnév -t, -ok, -a
A sújt igével kifejezett cselekvés, mozdulat; ütés, csapás, vágás. Egy erős sújtással végzett vele. □ Érzé a sujtást Tihamér, hökkenve fejével | S hallá kárhozatos csengését. (Vörösmarty Mihály) A férfi csöndesen feküdt, várta az újabb sújtásokat. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ A jog s igazság sujtás nélkül is sujt. (Szigligeti Ede) Véres a földünk, háboru van, | kezed sujtását sejtjük, uram. (Babits Mihály)