STANICLI * főnév -t, -ja (bizalmas)
Rendsz. kúp, ill. tölcsér alakú papírzacskó. Stanicliba tették a cukorkát. Újságpapírból staniclit készít, sodor. □ Noémi ült az ágya szélén,
egy stanicliból amerikai mogyorót majszolva. (Babits Mihály) Leültem
a szemétládára, egy hideg vasaló és egy faszenes stanicli mellé. (Hunyady Sándor) || a. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi vmiből egy ilyen zacskóba belefér, ill. ilyen zacskóban levő. Vett egy stanicli gesztenyét. Kérek egy stanicli paprikát. □ A literes üveg felét átöntötte egy másik üvegbe, azt kivitte a kamrába s ott a grádics alá rejtette, egy stanicli rizs mellé. (Nagy Lajos)
staniclis; staniclizik.