STÓSZ * főnév -t, (-ok), (-a) (
bizalmas)
- 1. Lökés, taszítás. Adott neki egy stószt. A hátvéd stószát a bíró lefújta.
- 2. jelzői használat(ban) is Rakás, csomó, nyaláb. Stószba rakni. Egy stósz könyvet tett az asztalra. Ezt az egész stószt el kell ma végezni.