SEMLEGESSÉG [ë-e-ë v. e-e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
Vkinek, vminek a semleges (1) volta, állapota, magatartása. □ Szüle
kényszeredett semlegességgel nézte
a meginduló szerelmi hadjáratot. (Móra Ferenc) || a. (jogtudomány, politika) Kül. háborúban vmely államnak az az állapota, magatartása amelyben különféle gazdasági vagy politikai indítékokból a hadviselők egyikéhez sem csatlakozik, a hadicselekményekben saját elhatározásából nem vesz részt. Fegyveres, örökös, teljes, nem teljes semlegesség; semlegességéből kilép; megsérti a semlegességet; kinyilvánította semlegességét.
semlegességi.