SEMELYIK névmás, általános (melléknévi és főnévi)
<Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. tagmondatként; egyébként második v. esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban; nyomatékosabban a sem v. se tagadó-, ill. a se tiltószóval. Rendsz. csak az előző mondatban elhangzott v. a beszédhelyzetből, a szövegkörnyezetből oda értett melyik kérdés utáni mondatban:> (kettő v. több dolog v. ritkábban személy közül) egyik se(m). Az említettek közül semelyik könyvet sem látta. [Melyik cipőt veszed meg?] Semelyiket (sem). [Melyik a legjobb megoldás?] Semelyik. [Melyik fiúval menjek játszani?] Ne menj semelyikkel (se)!