SRÓF * főnév -ot, -ja (
népies)
Csavar (1).
Megszorítja a srófot: (
átvitt értelemben is) vkiből kényszerrel még többet akar kicsikarni. □ Eddig sem voltak rossz házasfelek. Illettek egymáshoz, mint a sróf és a csavarmenete. (Hunyady Sándor)
- Szólás(ok): srófra jár az esze: furfangos, fortélyos, csavaros észjárása van.
- Szóösszetétel(ek): srófhúzó.