SPICCES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (bizalmas)
Olyan <ember>, akinek szeszes ital fogyasztásától spicce (2) van; becsípett. Már rég nem láttam őt ennyire spiccesnek. || a. Az ilyen emberre jellemző, vele kapcsolatos. Spicces állapotban. □ Egy
legény mellett Marika foglal helyet, szintén kontyosan, spiccesen. (Tolnai Lajos)
spiccesség.