SRAPNEL [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -ja v. -je [e]
<Az első világháborúig bezárólag> fedetlen élő célok ellen használt időzített tüzérségi lövedék, amely a cél fölött robbant, és területét a töltelék ólomgolyóival és a burkolat szilánkjaival árasztotta el.
Srapnel robbant. □ Istenem, nem arra születtem, Hogy srapnelek zúgjanak a fülemben. (Ady Endre) Mintha ezer ágyú dörgött volna, gránátok sziszegtek, srapnel pukkant a feje fölött. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): srapnellövés; srapnelszilánk; srapneltűz.
- srapneles.