SPION főnév -t, -ok, -ja, (
népies) spión, (
régies) ispion (
bizalmas)
- 1. Besúgó, titkos megbízott, titkos ügynök; spicli. A szervezett munkások tudták róla, hogy spion, és nem álltak vele szóba. □ Minden szeglet
titkos polícia [= rendőrség] spionival tele van. (Kölcsey Ferenc) Olyan ispion ez, aki csak az urakra árulkodik, nem a szegény emberekre. (Jókai Mór)
- 2. (régies) Kém (1). □ Majd ád nektek a generális azért, hogy a spiónját elfogtátok
(Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): spionrendszer; spionszervezet.
- spionkodik; spionság.