SPICC [1] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1.* (bizalmas) A cipő orra. Spiccel rúgott a labdába. Foltot tesz a spiccre.
- 2. (táncművészet) <Balettben, klasszikus táncban:> lábujjhegy. Spiccre áll; spiccen táncol.
- 3.* Hegyes szöget alkotó két vonallal határolt, ék alakú forma, alakzat, ill. elem. A hajó eleje spiccbe megy össze. Spiccben van kivágva a ruha nyaka.
- 4.* (népies) Szipka, szopóka <cigarettához, szivarhoz>.
- 5. (műszaki nyelv) Porszerű, apró faszén.
- 6. Közepes nagyságú, hosszú, fehér szőrű, hegyes orrú, kis, hegyes, álló fülű, kunkorodó farkú kutya. Eszkimó, fekete, törpe spicc.