SPEKTÁBILIS [ë v. e] főnév -ok, -a v. (-ek), (-e) [ë, e] (
régies írva: spectabilis is)
- 1. (elavult) <A XVIII. és a XIX. században olyan személy megszólításaként v. megnevezéseként, akit a tekintetes cím megilletett.>□ Okosan van, spektábilis mondja a szolgabíró , csak ne engedjen. (Vas Gereben) Jobb lesz, spectabilis, ha arra vigyáz, hogy forró levest ne töltsön a torkába, szólt [a]
, táblabíró. (Jókai Mór)
- 2. (kertészet) Többnyire díszfaként v. alanyként (4) nevelt almafa-fajta, amelynek alma alakú, apró, sárga gyümölcsét csak befőzve fogyasztják; aranyalma (Malus spectabilis). Spektábilisra olt nemes almát. || a. (ritka) Ennek gyümölcse. Főztél be már spektábilist?