SÓVÁR melléknév -an, -abb, (
régies) sovár (
választékos)
1. Vki, vmi után erősen vágyakozó, áhítozó; sóvárgó.
Sóvár lélek; sóváran néz vkit, vmit. || a. Szerelemre vágyakozó, szerelmet áhító. □ Szeme kérőkön jár a sovár özvegynek. (Kemény Zsigmond)
- 2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Sóvár arc; sóvár szemmel néz. □ És e sovár szem
Nem lesz egyéb mint egy setét gödör. (Vörösmarty Mihály) Nagy, réveteg, sovár szemem már A végtelen szívébe néz. (Komjáthy Jenő) Sóvár tekintetem nyilát kilőttem. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): élvsóvár; hírsóvár; kéjsóvár; pénzsóvár.
- sóvárság.