Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÓTARTÓ
SOTU
SOUVERAIN
SOVÁNY
SOVÁNYÍT
SOVÁNYKA
SOVÁNYODIK
SOVÁNYSÁG
SÓVÁR
SÓVÁROG
SOVINISZTA
SOVINIZMUS
SÓZ
SÓZOTT
SÖMLYÉK
SÖMÖR
SÖNTÉS
SÖPÖR
SÖPREDÉK
SÖPRŐ [1]

SÖTÉTSÉG [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó, régies) setétség [ë] (csak egyes számban)
  • 1. A sötét (I. 1) melléknévvel kifejezett állapot; fénynek, világosságnak a hiánya. Feneketlen, mély, örök, pokoli, sűrű, teljes sötétség; → egyiptomi sötétség; az éj(nek a) sötétsége; a barlang, a folyosó, az utca sötétsége; oszlik a sötétség. Vágni lehet a sötétséget: koromsötét van. A városra sötétség borul. Bámul a sötétségbe. Az áramzavar sötétségbe borította az utcákat. Szeme hozzászokott a sötétséghez. A kelő hold eloszlatja a sötétséget. □ Esik a hó, mégis fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. (Petőfi Sándor) Egy szürkeruhás férfi… körvonalai bontakoztak ki a sötétségből. (Babits Mihály) Boltíveik alatt sötétség lakott és patkányok. (Móricz Zsigmond) A gyepre éppen langy sötétség szállott | mint bársonypermeteg. (József Attila) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> (átvitt értelemben) a sötétség hatalmai: a) (vallásügy) a sátán és a hozzá hasonló szellemi lények; b) (választékos, rosszalló) nemes, haladó emberi törekvéseknek embertelen, reakciós ellenségei; (átvitt értelemben, vallásügy) a sötétség birodalma, országa: a pokol; (átvitt értelemben, vallásügy) a sötétség angyala, fejedelme: a sátán; (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) a sötétség fiai: azok, akik a haladásnak, az emberiség nemesebb törekvéseinek ádáz ellenségei. A fasiszta barbárságban a sötétség hatalmai tombolták ki magukat. □ Eljönnek a sötétség fiai és konkolyt hintenek a szabadság legszebb tiszta búzája közé … (Arany János)
  • 2. Vminek sötét (I. 2–3) volta, feketébe hajló színe, színárnyalata. A folt sötétsége; hajának, ruhájának sötétsége; a szín sötétsége.
  • 3. (Pontosabban meg nem határozott) nagyobb, sötét tárgy, tömeg, folt. Mi ott az a sötétség? A sziklák közt vmi sötétség látszik.
  • 4. (átvitt értelemben) A sötét (II. 1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; tudatlanság, szellemi vakság, elmaradottság, műveletlenség. Szellemi sötétség. Fejében nagy a sötétség. □ Mind a csupa tudatlan, mind a féltudós annyival veszedelmesebbek, hogy makacsan megmaradnak setétségekben, és hogy ezt a setétséget kedvelik. (Kármán József) Hirdesd a gondolat szabadságát, mert nagy sötétség közeleg! (Ady Endre) Anyácska … inkább eltaposni hagyta volna magát, mint hogy az ő magva visszahulljon … a sárba és sötétségbe. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vminek sötét (II. 3) volta; homály, zavar(osság), tisztázatlanság. Az eset, az ügy sötétsége.
  • 5. (átvitt értelemben) Vminek a sötét (III. 1–4) melléknévvel kifejezett volta, leverő, nyomasztó állapota; komorság, levertség, csüggedtség, reménytelenség; tragikus hangulat. A dráma, a lélek sötétsége; az idők, a jövő, a kor sötétsége; hangulatának, világfelfogásának sötétsége; arcának, hangjának, tekintetének sötétsége. □ Csak az derítheti a tárgy sötétségét, ha a … hősnek … fényes tulajdonságokat adunk. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Vminek a sötét (IV. 2–3) melléknévvel kifejezett volta, tulajdonsága; gonoszság, aljasság. A szándék, a terv sötétsége; üzelmeinek sötétsége; nézésének, tekintetének sötétsége. sötétségi; sötétségű.