SÖNTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A kocsmának, vendéglőnek rendsz. asztal és ülőhely nélküli (külső) helyisége, ahol polc, pult mellett az italokat mérik, ill. harapnivalót, hideg ételt árusítanak. A söntés ajtaja, pultja; bemegy a söntésbe. Vásárosok iddogáltak a söntésben. □ A söntést fenyőt fuvarozó [kocsisok] foglalták el. (Krúdy Gyula) Angol csapszékek söntésében, amerikai bárok magas székein kuporodva
próbáltam megmagyarázni a pincérnek, mi az, amit rendelni szeretnék. (Karinthy Frigyes)
- 2. (népies) <Falusi kocsma ivószobájában> lécekkel elkerített, körülhatárolt kis rész, fülke, rekesz, ahol az italt mérik, és az üvegeket, poharakat tartják; kármentő. A csárdásné a verekedés elől behúzódott a söntésbe. A kocsmáros bent szöszmötölt a söntésben. □ A kis végváros [= határváros] vendéglője mélyén A söntés rejtekén élt Ancsa lelkem. (Juhász Gyula)
- 3. (ritka) Az a pult, pohárszék, amelyen az edények állnak. □ Még a boglyakemence tetején, meg a söntésen is ült publikum. (Jókai Mór)
söntéses; söntési.