Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÓTARTÓ főnév
  • 1. Konyhai edény, amelyben az őrölt konyhasót tartják. □ A főszakácsné… mindenütt sürög forog, … belekóstol a forró ételekbe fafőzőkanállal, megítéli, mi kell még beléjük? s parancsol bors- és sótartóval. (Jókai Mór) || a. Kisebb edény, amelyben az étkezéshez haszn. sót az asztalra állítva tartják. □ A sótartót és paprikatartót akkor is megváltoztatta helyzetében, ha az a legszabályszerűbben volt elhelyezve… (Krúdy Gyula) || b. Sószóró
  • 2. (átvitt értelemben, tréfás) Sovány személy vállán a kulcscsontok felett látható bemélyedés. □ Csenevész fejecskéje, lapos mellkasa, nyiszlett válla, aztán két sótartója is, mely a gyöngén kivágott ruhából föl-fölbukkant … mindenek előtt szánalmat keltett. (Kosztolányi Dezső) Gyönyörű fehér vállán sótartók sötétlettek a soványságtól. (Hunyady Sándor) sótartós.