Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SORSJEGY
SORSKÉRDÉS
SORSKÖZÖSSÉG
SORSOL
SORSOLÁS
SORSOS
SORSTÁRS
SORSTRAGÉDIA
SORSÜLDÖZÖTT
SORSZÁM
SORSZÁMNÉV
SORSZÁMOZÁS
SORSSZERŰ
SORTÁVOLSÁG
SORTŰZ
SORVAD
SORVADÁS
SORVADOZIK
SORVÁLTÓ
SORVASZT

STRÉBER [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas, rosszalló)
  • 1. A mindenáron való érvényesülés érdekében a felsőbbség kívánalmait feltűnő formában és túlzott mértékben teljesítő, magára a figyelmet felhívó, magát mindenütt erőszakosan előtérbe toló, törtető személy; törtető. Alattomos stréber. □ A stréberek, akik vígan keringenek a miniszterek körül …, most … szörnyűködő hangon sopánkodnak. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. jelzői használat(ban) Ezek közé tartozó személy. Stréber diák. □ Néhány új ügyvéd került a városba; frissek, … stréberek. (Kaffka Margit) – Nem, kedves Bonifácz Béla, nem azért jöttem el az erdélyi havasok közül, hogy az öreg Gáspár Imrével sörözzek együtt a józsefvárosi kis kuglizóban! – Kegyed egy stréber nő! (Krúdy Gyula)
  • 3. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Stréber eljárás, viselkedés. stréberség.