SORSZÁM főnév
Személynek v. dolgok sorrendjének jelölésére való szám. A jegyzék, a papírpénz, a szelvény sorszáma. Az ötös sorszámot kapta. □ A detektívfőnök
sajátkezűleg hozta föl a raktárból a gróf holmiját. A botján madzagos cédula lógott a sorszámmal. (Hunyady Sándor) || a. Olyan cédula, karton, amelyen ilyen szám van. Sorszámokat osztottak. || b. (mennyiségtan) Egymás után következést, sorrendet kifejező szám; rendszám.
sorszámi; sorszámos; sorszámú.