SORSSZERŰ [s-sz] melléknév -en [e], -bb (választékos)
Olyan <jelenség, esemény>, amely egyesek hiedelme szerint mintha az emberi akarattól független, a sors (2) által rendelt lenne, s vkinek, vminek a sorsára (1a), jövőjére döntő hatással van. Sorsszerű véletlen; a körülmények sorsszerű találkozása. Szinte sorsszerűen történt minden. □ Ő kezdettől fogva sorsszerűnek, rendjén valónak érezte ezt az eseményt. (Babits Mihály) Nagyon magas, sorsszerű rendeltetés volt, amire vállalkozott. (Móricz Zsigmond)
sorsszerűség.