Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SORSJEGY
SORSKÉRDÉS
SORSKÖZÖSSÉG
SORSOL
SORSOLÁS
SORSOS
SORSTÁRS
SORSTRAGÉDIA
SORSÜLDÖZÖTT
SORSZÁM
SORSZÁMNÉV
SORSZÁMOZÁS
SORSSZERŰ
SORTÁVOLSÁG
SORTŰZ
SORVAD
SORVADÁS
SORVADOZIK
SORVÁLTÓ
SORVASZT

SORSOS főnév -t, -ok, -a (birtokos személyraggal is) (régies, irodalmi nyelvben)
  • 1. Vkivel hasonló körülmények között élő, azonos foglalkozást űző, hasonló elveket valló személy; pályatárs, sorstárs. □ Ismerte ő sorsosa eszének csodálatos tekervényeit … (Vörösmarty Mihály) A hű sorsosok …, ha a megholt nem hagyott maga után semmit, eltemetik saját költségükön. (Jókai Mór) || a. Az, aki vkivel részes, együtt részt vesz vmiben, részese vminek. □ Sorsosa lett boldogságának … (Csokonai Vitéz Mihály)
  • 2. (elavult) Lakó(társ). □ Volt az arany világ, | Melyben az Égnek sorsosi a szelíd | Emberhez is bészálltak. (Csokonai Vitéz Mihály) Egyszerü dal, egyszerü sziv s lélek Sorsosi az avatag fedélnek! (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): hitsorsos.