SORSÜLDÖZÖTT [s-ü] melléknév és főnév (választékos)
Olyan (személy), akinek saját hibáján kívül a sorscsapások egész sorát kellett elszenvednie; nagyon szerencsétlen, sok szenvedésen átesett. Sorsüldözött nő; boldogtalan, szegény sorsüldözött; a sorsüldözöttek menedéke. □ Óh, szállj, szivembe, munka-béke, Sorsüldözöttek menedéke. (Reviczky Gyula) [Petőfi] Zoltán
sorsüldözött ifjú volt, akinek ott kellett venni az örömöt, ahol találta. (Krúdy Gyula) Édesnagyanyám mint valami sorsüldözött nézett a gyermekeire. (Móricz Zsigmond)