SORMETSZET főnév (irodalomtudomány)
Verssor közepe tájára eső ritmikai szünet, ahol a verstan szabályai szerint a versláb végének szóvéggel kell egybeesnie; jele: ||. (Pl. Ki mesz|sze, mesz|sze vagy. || Kinek | hajó|sormetszetja már | A zú|gó ten|geren || remél|ve, fél|ve jár. | Tompa Mihály) □ A mondat, mely a verssort képezi, az úgynevezett sormetszet által
bizonyos megszabott ízekre
oszlik fel. (Arany János)
sormetszetes; sormetszetű.