SOKFELÉ határozószó, határozatlan, (
népies) sokfele, középfok: → többfelé
- 1. <A beszélőnek v. a cselekvésnek, történésnek a helyéhez viszonyítva> sok irányban. Sokfelé nézett. Sokfelé próbálkozott kimenekülni. || a. (átvitt értelemben) Ide is, oda is; erre is, arra is. Sokfelé kapkod; sokfelé gondol.
- 2. Sok helyen. Sokfelé másképp mondják. Nem volt munkája, pedig sokfelé próbálkozott. □ Rákóczi hadának sokfelé dolga van. (Arany János) Magamféle utasember sokfelé megfordul, sok földet bejár. (Krúdy Gyula)
- 3. Sok részre. Sokfelé oszt, vág vmit.