SLINGEL [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
Slingel vmit: vmely szőtt munkadarab szélét sűrűn hurkolt öltésekkel eldolgozza, gyak. díszítésül.
Gallért, zsebkendőt slingel. □ A nagy fehér oltárterítőt pediglen az ő testvérhúga slingelte. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: megslingel.
- slingelés; slingelő; slingelt; slingeltet.