SÍRKŐ főnév
Faragott kő, rendsz. gránit, márvány v. műkő, amelyet emlékjelül sírra állítanak.
Sírkövet állíttatott szülei sírjára. □ A mohosult sírkövekre ledülsz, S mély lelkesedéssel emeled hárfádat. (Berzsenyi Dániel) A kopár galyak között csöndesen álldogáltak a havas sírkövek. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): sírkőavatás; sírkőfaragó; sírkőkereskedő.
- sírköves.