SINUS [szinusz v. színusz] főnév -t, -ok, -a
- 1. (mértan) Az a szögfüggvény, amelyet a derékszögű háromszögben vmelyik hegyes szöggel szemközt fekvő befogó és az átfogó aránya alkot (rövidítve: sin). sin α: olyan szögfüggvény, amelynek a szöge α. || a. Ebben a viszonyban meghatározott szöghöz tartozó számérték. sin 40° = 0,6428
- 2. (bonctan) <Emberi, állati szervezetben> üreges, öblös rész. A mellüreg, az orr, a szív, a vastagbél sinusa.
- Szóösszetétel(ek): sinusfüggvény; sinusöböl; sinusvonal.
- sinusos.