SÍRDOGÁL [í v. i] ige -t, -jon
tárgyatlan Hosszabb ideig, nem nagyon hangosan s nem heves fájdalommal sír.
A gyerek sírdogál. Egy kicsit sírdogált, amikor elbúcsúztak. □ Lilla vesztén sírdogálni Drága sors nekem. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy rongyos fiúcska sírdogált a libák után. (Móra Ferenc) Bús szederfa álldogál | pici rajkó sirdogál. (Babits Mihály) || a. tárgyas (
ritka) Sírva, panaszkodva mond vmit.
Azt sírdogálja, hogy
- Igekötős igék: elsírdogál; kisírdogál.
- sírdogálás; sírdogáló.