SIPOLY főnév -t, -ok, -a (
orvostudomány)
<A szervezetben két üreges szerv v. gyulladásos góc és a test felszíne között> kóros körülmények következtében keletkezett csatorna, amelyen át váladék (pl. genny, epe- v. béltartalom) ürül ki; fisztula.
Kóros, sérüléses, világra hozott sipoly; csont, gyomor, hólyag, légcső, végbél sipolya. A kelés közepén gyakran sipoly keletkezik. || a. (rendsz. összetételben) Vmely üreges szervből sebészeti úton létesített vezeték a külvilágra.
Ha a nyelőcső szétroncsolódott, az orvos a gyomorból sipolyt vezet ki.
sipolyos.