Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -an Olyan <személy>, aki simít vmit. A haját oldalrasimító asszony; a bútor felületét simító munkás. || a. Simítással kapcsolatos, simításra irányuló. Simító eljárás, fogás, megmunkálás. || b. (műszaki nyelv) Simításra használt <eszköz>. Simító szerszámok.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) A simítás munkáját végző személy.
2. Általában olyan szerszám, gép, amellyel a simítás munkáját végzik. Nyeles simító. || a. (mezőgazdaság) Több, egymással párhuzamos, lánccal összekötött, szögletes farúdból v. L alakú acélból álló talajművelő eszköz, amely a felszántott föld felületét rögtelenné, egyenletessé teszi. || b. (építészet). A hátán fogantyúval ellátott falap, amellyel a kőműves a falra csapott habarcsot, ill. a tapasztó a sarat elegyengeti, sima felületűvé teszi; simítófa. □ Mátyás mester teljesítette a parancsot, előhordta a vakolatos dézsát, a csapókanalat, a simítót. (Jókai Mór)