Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami a nedvességtől v. más rátapadó anyagtól simává, csuszamlóssá vált; nagyon sima, csúszós. Síkos járda, jég, márvány, talaj. Síkos az út a jéggé fagyott esőtől. Síkos a megnedvesített szappan. Elesett a síkosra kefélt padlón. A harcsának síkos a bőre. □ Síkos a föld és alóla Ki-kicsuszamlik az út, Tüske rántja meg ruháit. (Arany János) Az emberek elcsúsztak a síkos járdán, kezüket törték, lábukat ficamították. (Kosztolányi Dezső) És széptestü, fehérfogu barna halászok alusznak | hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. (Radnóti Miklós)
2. Olyan <folyadék>, amely a belemártott tárgyat nagyon simává, csúszóssá teszi. A lúgos oldat, a szappanos víz síkos. Az esővíz síkosabb, mint a kútvíz.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A bukás, elbukás, sikertelenség veszélyét is magában rejtő; veszélyes. □ Örömmel kell üdvözlenünk minden magyar írót, ki ezen síkos pályát, a színpadot meglábolja. (Vörösmarty Mihály) Sikos, forgó világ! Eskütt barátok | Kicsinységekre a legkeserűbb gyűlölködésbe esnek. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás)
síkosság.