SIKERTELENSÉG [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
Vmely cselekvésnek, tevékenységnek, folyamatnak sikertelen, eredménytelen volta; az a tény, hogy vmi sikertelen(ül végződik); eredménytelenség, kudarc. A fáradozás, az ostrom, a támadás, a vállalkozás sikertelensége; sikertelenségre van kárhoztatva: bizonyos körülmények már a cselekvés megindulásakor eldöntik, hogy sikerre, eredményre nincs lehetőség, remény. A pillanatnyi sikertelenség ne csüggesszen el!