SIKÁTOR főnév -t, -ok, -a
<Főleg városban> keskeny kis utca, szűk köz, amelyet rendsz. magas házak szegélyeznek, s így sötét és levegőtlen. Az óváros szűk, kanyargós, rosszhírű sikátorai. □ Hej, Debrecen, Debrecen. |
Vén sikátorid során Ásitozva nyitja rám Torkát minden árok. (Tóth Árpád) Az ankarai éjszakában, zegzugos sikátorokon lopózunk. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A közlekedés számára nyitott keskeny köz emberek tömege v. tárgyak között. □ Nép gyülekszik a katonák háta megett, kik
a szín belsején álló kaputól sikátort képeznek. (Vörösmarty Mihály) Ott jár-kel
a sűrű asztalok sikátorain. (Tolnai Lajos)
sikátoros.