SISAKELLENZŐ [k-e] főnév (történettudomány)
<Lovagkori sisakokon> az arcot védelmező, csuklós szerkezettel ellátott felcsapható és leereszthető rész; rostély. □ Sisakellenzője le vagyon bocsátva. (Arany János) Sisak-ellenzőjét felüti orcátlan. (Arany János)
sisakellenzőjű; sisakellenzős.