SIHEDER [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (
tájszó) süheder [e-e]
- 1. (gyak. enyhén rosszalló) Kb. 1517 éves, rendsz. kamaszosan megnyúlt, erősebb fiú, fiatal legényke. Mit keres itt ez a siheder? □ Meleg dél van itt kinn a mezőben
Két lyány gyűjti ott a széna rendjét, Két siheder hordja a petrencét. (Petőfi Sándor) Egy sihedernél nagy nyaláb újság volt. (Gárdonyi Géza) || a. (rosszalló) Kamaszos éretlenségével, tiszteletlenségével, izgága, öntelt magatartásával stb. bosszankodást keltő ilyen fiatal legény fickó. Két siheder nekitámadt a vén csősznek. Rendreutasította a szemtelenkedő sihedert. □ Minden ház gerince valóságos nyereg, Sorra ülnek rajta lármás sühederek. (Arany János) Valami pákosz siheder elém áll egy madárral, hogy vegyem meg. (Jókai Mór) Egyszerre arra lépeget
egy tejfeles szájú siheder. (Mikszáth Kálmán)
- 2. jelzői használat(ban) Serdülő korban levő, kamasz. Siheder fiú, lány; (tájszó) siheder malac: süldő. || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen korú személyhez tartozó, rá jellemző. Siheder módra. □ A koronát még kölyök korában Nyomintották a fejére néki, S már csatázott siheder korában, És vala nagy az ő vitézségi. (Petőfi Sándor) Komázva bánt mindenkivel. Ez is egy vonás a siheder évekből. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): sihederév; sihedertempó.
- sihederes.